Fülöp Kálmán: Ráncba szedni a délutánt

Vihar tombol, homokszemek,
táncot lejt kint a messzeség –
kiszáradt, soványka erek
enyhítik forró nyár sebét.

Villámlik, napjaim egén
átlejt egy jelző s visszaránt,
tört sorok bordó színein
versbe szedem a délutánt.