már újabb csodákra,
a csillagok fényén
elgörbülnek az esték —
fehérre mosott
vásznak éjszakáján
életünk minden kis
zugát belepték.
Feketék a vizek,
a házak
a madarak hajnali
harangkondulásra
várnak s a
szürke porból
visszaperelnék
a csendet.
Barna dombok mögül
kél fel a nap,
hogy fényével
vigasztalja az
őszülő reggelt.
