Talán a délután csendjében
a lépcsőn ülve, vagy a kerti padon -
mint a tőled távolra utazók,
mert félek, hogy az egyformán
érkező évszakok özönlő ideje
egyszercsak megszakad,
és a harangszó majd
egy madár csőrében remeg.
Levelet írok. Neked.
Télhideg papírra.
Könnyeimtől vakon.
