Tisztára mostam
ablak vaksi szemét
rácsordult hajnalok vére
száradt azóta
hogy lépted elveszett az éjbe`
tavaszok magamra hagytak
és ősz barna kabátja
fázott velem
árnyak lapultak
egymás kezét nem eresztve
tél bújt ölembe - végtelen.
Láttam mikor
elém térdelt a pillanat
arcom jeges szél
didergő álmokkal takarta
s az út végén
száraz avarban pihent
egy gyermek tiszta-szép szava
majd angyal jön
és vállát takarja.
Tisztára mostam
homlokom hideg üvegen
karomon félelem
az ösvény üres
egy lépés siet csak velem
tisztára mostam - holnap
magammal viszem
tenyeremben síró sóhajod...
látod
ma velem szállnak az angyalok.
