2017. július 21., péntek

Kozák Mari: Esőben

1.

Csak ült az esőben,
jéghideg cseppek verték
lehajtott fejét,
odabent toporzékolt
a ki nem mondott szó,
karjába kapaszkodott
a ma is félek-érzés,
halántékán dobolt
egy bolond gondolat,
az eső elmosta
a megszépült álmokat.

2.

esik...
az utca túloldalán
félénken lépeget
egy kirakatból szökött
szürke nagykabát,
hófehér ing igazítja
simára gallérját,
nyakkendőn megbotlik
a szellőgyerek,
esik...
ma az álmaim után megyek

3.

Tegnap is eső mosta
a házak csupasz oldalát,
hangosan tüsszögött
egy rövidke kis kabát,
pad szélén esernyő
ölelte magához a pillanatot,
szédült levélke
tócsába lökött néhány
ronda gondolatot,
cipőtalp csókolt tisztára
kopott kavicsot,
tegnap is eső mosta
az útszélén hagyott lábnyomot.

4.

esőben születik
a legszebb
el nem álmodott álom
ezért én egész nap
az eső mosta utakat
egyedül járom