Figyelve magam
a sötét félhomályban
láthatom kusza tetteim-
hogy előre vagy hátrafele
visz a lábam-
nem uralom a lépéseim.
Nem tudom mi a jó
s meddig elég, hol a
határ mely egybemossa észrevétlen
a jó és rossz mértékeit.
Nem tudom mihez
kezdenék nélküled…
Te sokszor hallgatsz,
de ha megtöröd a csöndet,
ó érzem, ó látom
nagy szereteted!
Te bölcs vagy. Én túl gyönge.
Te szeretsz. Én szenvedek magamtól.
Hadd legyen erőm a te erősséged
s fényed hadd világítson nekem.
