Úgy fogyok el,
oly halk-csendesen,
mint gyertyaláng
fényesedő ablakszemen,
akár a homok,
ha nap csókolja forró fövenyen,
úgy fogyok el
halkan - csendesen.
Úgy fogyok el,
oly halk-csendesen,
mint fű alól
a föld, én kedvesem,
ha görönggyé nőve
kiszalad hirtelen,
s léptek tapossák szét
halkan - csendesen.
Úgy fogyok el,
oly halk-csendesen,
mint patak vize
vén hegyek ölében,
ha fagy marja
hideg téli éjeken,
hold hívja magához szelíden,
fájón - csendesen.
(Majd elfogyok én is,
tán könnyé leszek,
öreg tenyérben
sóhaj, emlékezet,
éjszaka álom,
reggelre szeretet,
úgy fogyok el,
hogy benned ébredek.)
