csak állok
lehajtott fejjel
és nem kérem Istent
hogy segítsen
angyalom szárnyát teríti
vállamon pihen
mégis elfogyott hitem...
mert látom
éhes gyermek arcát
reszkető anyát
italtól részegült apát
padon ülő embert
fázós hajnalon
kukában keresgél a fájdalom
így ünnep előtt
letérdel bennem az irgalom...
nem kérem Istent
hiába kérlelem
hisz nincs erő és akarat
mely megállítana
magukat ölelő karokat
nem emel fel vesztest
a félős - igaz
porba hullik a vigasz
marad aki marad
ember nélküli akarat...
csak állok
hiába emelem fejem
sárral fröcskölt
és nyüszít az értelem
kérdezem
így ünnep előtt
látod ember vagy csak nézed
gyertyalángon érkezik
az enyészet
