...itt bent szakadatlan,
míg foltot fércel a ma
a tegnapi gondra,
majd magára gombolja,
kicsinosítja,
épp csak picit, hogy eltitkolja,
a félelem a lukat markolja,
fázok még,
itt bent szakadatlan
álmok kergetik a múló időt,
és perceket ölelnek
a léha napok,
olyankor rád gondolok,
ha fázok,
karomban ölelést ringatok
és suttogva kérem
az itt maradt tegnapot,
még vigyázza a holnapot,
majd elé szaladok,
fehér gyolcsba öltöztetem,
virágok mellé rejtem,
s ha fázok,
mint takarót terítem
vállamra s válladra,
édes-illatot simítva hajadba,
még fázok,
odakint szél kerget egy pillanatot
eltakarva a rést ajtó alatt,
nem hagyja szökni
az éjszakáról maradt álmokat,
míg fázok,
kezed érintését utánzom
és meglopom a mát,
rongyos kabátzsebből
varázsolok elő csodát.
