A szürke dombon, kristály-lombon,
kertemre ráfröccsent a kék -
sietek, átnézve a gondon
hallgatom orgonák neszét.
Szememből úgy lép ki a hajnal,
mint éveimből a sötét -
harangvirágra harmatozva
éjszakáim leheletét.
Bár érik bennem a másik élet
remélve, segít még az ég -
lépteim dallamán merengve
csodálni új ígéretét.
