Egyszer elindulsz
a véredben sajgó
névtelenség magányából,
kicsontolt ösvények
ragacsos sarát taposva,
miközben verssorok
rímeit morzsolod
szemedből kiszakadt
halványzöld kapukra.
Tarlók és szántások
vigyázzák lépteid,
segítenek kiszűrni
ösvények havából
pillangók csápjában
haldokló álmaid -
fekete lapodák
vérszegény nyarából
magadnak s másoknak -
éhét a vizeknek,
hogy ha majd révbe érsz
átszgzett hajnalok
kifeszített kezén
mosollyal fizethess.
