eltékozolt álmok kis ablakain
selymes függönyöm lebbenése reszket,
fenséges kávémból fanyar illat int.
Padló szárnyaiban boldog repedés,
hangod suttogásában rejtőzködöm,
harmat cseppjeiről csüng a nevetés,
bólogató fák közt halvány fény köszön.
Mindentelenségben véled osztozom,
bár, ha lépegetnél hajnal lábnyomán …
… tétován a reggelt félregombolom.
Szép árnyékot fest a nap a ház falán,
pirkadat poroszkál, szinte egyedül,
kitárt ablakomba csak a csend repül.
