Azt hiszik:
a homokban aranyat találtam ... –
az asztal kőlapján élnek még tenyered
finom erei, mint őskori levelek
törékeny nyoma palában.
Sokszínű vászonnapernyő billen,
int a szélnek,
s kevéske napot az asztalra csorgat; –
neved mondanám –
félek:
hangomra idegen hangok válaszolnak.
Apró hullámokon táncoló
száz kölyöknapocska ünnepe lobban...
– Csak mosolygok,
s elakad a léptem, ha a tiedhez hasonló
lábnyomot látok a homokban.
