(néhány baráthoz az egyetemről)
Barátaim, kik ott Egerben
a legjobb mondatokhoz betűket szemelgettek,
és azokat összefűzve közszemlére kiteszitek,
hogy aki kérne, tudást remélve,
vegyen haszonnal belőle,
szemelgettek,
mintha szőlőt a kertekben,
napsütésben és esőben,
szemelgettek a termésből,
a tőkéről és a nyelvből,
és kirakjátok az asztalra,
falatok szájnak, értelemnek.
Én csak elcsodálkozom azon,
hogy bor surrog a nyelvcsapon,
és csiklandoz a gégetőn,
és íz marad a nyelvrecéken.
A szavak a drága nyelvből
beleásnak a kies csendbe,
csemege csillog a fürtökön,
belelóg a beszélgetésbe:
hát köszönöm, hogy néha-néha
szép metszésű poharakba
töltögettek tüzes borból,
amikor találkozunk
és barátsággal beszélgetünk,
és összeér a fény az éggel,
önfeledten, észrevétlen,
mint forrásban a hegy tüze
a meggyfekete bikavérrel.
