Szente B. Levente: Elveszett mozdulatok

estére
a csillagok
beköltöznek az ablakon

vágy-álom-ágy áll közted s köztem
könyvek között
feszületként
körénk-közénk
helyükben
nevünk
ég aranybarnán
tűz feketén
már
szelíd vaddá nőtt
zöldellő mezők
csipkés hegyormok foga
tép

az ember
aztán álmai híján magába roskad
elfeledett vagy elveszett mozdulatok sorára jut
lelke sötétbe merül
oda honnan visszatérni
hát ki tudja
ha kezed nem nyújtod -
lehet-e még

vajon
mi lehet tisztább
ajkad-e vagy csókod
öleléseddel
megmutathatod -
hányszor
de hányszor elgondolod