Mint egy elgurult kavics az éjben,
mint egy elszakadt ing.
Szétdobálva sírnak
---önfeledt tárgyaink.
Emlékük az idő homloka mögött
keres és kutat. De nem lelnek
elárvult bölcsőinkre sem
---a porlepte utak.
Eltévednek gyermekeink,
és lélegzetünk...hullnak át.
Tiszta lángok őrzik
a csillagok labirintusát.
Égig lendülnek bűntelen
félig kimondott szavak és vágyak.
A Nap hajszálereiben
megduzzadnak az ágak.
Gyönge rügyek selyme alatt zeng
---levélnyi dalom.
Március ez még,
és nem forradalom.
