Elcsendesedünk, mint vihar után a tenger,
megbékélünk elszürkült rongyos fellegekkel.
Elfogadjuk egymást, mint az évszakok -
csak érezzük a láthatatlant,
de attól nem vagyunk vakok.
Néha lázadunk egészen más utakra térve -
apránként rájövünk, hogy szebb,
ahonnan jöttünk visszanézve.
Belátás gazdagít;
csak Isten képes összefonni égi szálainkat -
csak ő simíthat egybe két energiát, s ha
ő akarja, lesz megáldva sorsunk,
míg megtaláljuk önmagunkban,
akik az égbe' voltunk.
