Istenem, mennyire szerettelek!
Jajgattak, hánykolódtak az egek.
Hulltak alá, hogy a por felcsapott,
mázsás felhő-vakolatdarabok.
Szerettelek, hogy sírtak a sínek.
Szelek dúltak fel levegőt, vizet.
Nyihogtak felágaskodott utak.
Kidurrant odúk mint ágyúk szóltak.
Szerettelek, hogy fájtak a kövek.
Mélységek örökre elmerültek.
Keresztek meg-megrángtak, véreztek
a Krisztus kezébe vert vasszegek.
Istenem! Belegörnyedtek hegyek.
Fuldokolva csövek nyeldekeltek.
Tó felborult, az égtájak rengtek.
Zúgtak a füstölgő égitestek.
