Ajtón át, az ég csillagaival
megérkezhet a tágasságon át,
beveheti magát falaim közé,
táncolhat, mintha a vígságig
kivilágosodna a virradat,
sarokból az ablakon besütő fényt
átrendezheti, haját rám lobbanthatja,
szólíthat, mintha levegőn át
magas erdőből szólna,
hangjával fölhangosíthatja
ezt a házat, ahová eljöhet,
ahol szívverésemre fölébredésem
reggelén, hajhulladékomban
ingem gombjaival csillagozom
fel érte magam, szemem
sugarának ablakkal nyitok
a szabadba szárnyat,
ne higgyen megszomorodottnak,
ne higgye kipusztíthatóságomat,
még ha az egyenes sugarat
ledönti is a korai fagy; miatta
védem magam, érte vagyok itt,
aki majd megérkezik.
