Megmaradtam, mint a gond.
Nem vadít a pillanat.
Bolygókat nem forgatok.
Nem rejtőzöm híd alatt.
Homlokom nem hatalom
és nem ajándék szívem.
Nincs pompás ravatalom.
Számmal Isten nem üzen.
Pattintom a verseket,
mint ősember a követ.
Van, ki kedvvel sérteget,
s aki gyűlölt, megkövet.
Itt maradtam, mint a fagy,
keményebbnek, mint a kő.
Örök jég az akarat —
csúcsaimon őrködő.
Csak a szavam suttogó,
olyan, mint a puha sás,
csendben elgurult golyó
s cseppen, mint az olvadás.
