emlékszem
akkor is tavasz volt
és azt hittük örökké tart a kikelet
ahogy bámult a kíváncsi Hold
szégyenlősen néztelek
a kezem után nyúltál
végigsimítottad ujjaim
hosszúra nyúlt árnyékunkon
dalolt a csend
hallom ma is ahogy egy tücsök
boldogan cirpelni kezd
de korántsem hasonlít ez a mostani est
sem ez a furcsa kikelet ahhoz a régihez
a hóvirág a fagyos földbe döngölt
végtelen télből mint egy jégvirág kimered
zajossá lett a csend
és én féltelek
alig hallom
a szívverésedet
