idegen erdő méri rám az árnyát,
félelmetes az ismeretlen álom,
megismerhetetlen az, ami rám vár.
Mit siratnék, a múltam nem találom,
s a pillanatnyit veszítem jövőmön.
Innen vagyok vagy túl minden határon?
Az örök némaság bennem dörömböl.
A profilom aprópénzen sem vennék.
Versem vöröslő lomb, amely lehull.
Miért nem nyelnek el csavargó esték?
A zsibbadt megszokás belém tanul.
Magasságot kerestem gólyalábon
s ha feltekintek, nincsen láthatárom.
