Barabás Szilvia: Rutinmozdulatok közt egyszercsak rám találsz

Álmosan jött az est,

ránk csukta két szemét,

szobánk méhe felpuhult,

s mellénk bújt a sötét.

Ismerős hang motoz,

sóhaj nyit ablakot,

szemünkben rejteznek

búsbarna tegnapok.

Kézbe veszel, ringatsz...

Tegyél le! Szédülök!

Tőled újra hozzád,

hozzád menekülök.