Barabás Szilvia: Összekoccanunk, mint kikötött hajók

Hangtalan villám hasad fel a ködben,

csenget és fordul az álmos dobogás,

intek, hogy várjon még egyetlen percet,

míg megérik bennem a trükkös varázs.

S ím megtorpan minden sürgő látomás,

koldult időt ad halandó imámnak,

felfogni hiányod hűvös cseppjeit

kezemben mázas bögrével várlak.