Mezítláb taposod az idők sarát.
Lépteid ívét fényévekben mérik,
a legszentebb csata immár a te csatád.
A keskeny ösvényen indulsz tovább,
lankás domboldalon tájba simult tábla:
Áttetsző kék betűk a szelídek szívében:
itt van közöttünk Isten országa.
A legtisztább íz minden íz között –
a Könyvből cseppenként kortyolod szavát,
s már benned lobbantja titkát az öröklét,
mint időtlen fényét a gyertyaláng.
