Lehullnak a maszkok, az álcák,
és sors-béklyóban futunk
maradék hitünk parázs ölébe,
hogy fogadna vissza az,
kit csak akkor hívtunk,
ha
büszkeségünk bábeli tornya
létünkre omolni készült.
Akkor ott leszünk, és
nem értjük a Szót, pedig
végig miénk volt, csakhogy
mindig voltak fontosabb dolgaink,
de nem tanultunk meg istenül.
