Engedd látnom a vadgesztenyefákat:
lombjaik között elszunnyad a bánat.
Engedd tudnom: ott, ahol én lakom,
letérdel a csönd az elárvult gallyakon.
Míg haza baktatok az árnyas fák alatt,
a kitárult világ már mögöttem marad,
és köröttem puhán nyújtózik a reggel,
engedd meglátnom gyermekszemekkel
a szépet, mely útra kel, s kitölti a teret.
- a hársfák tudják, hogy így rendeltetett -
míg meglátjuk újra pazar színein át
a teremtett rend tiszta alázatát.
