Te aki mindig velem vagy ébrenléteimben és
álmaimban
álmatlan éjszakáim vergődéseit megérted-e?
jobban tartozom már hozzád mint magamhoz
szemem zöld íriszében Te formálódsz
Te igazítod járásomat mozdulataimat dolgaimat
szívem verését jó ritmusra
arcomat mosolyra nevetésre számat
Te mozdítod
a gomolygó felhőt fejem felől Te húzod el
varázsolsz helyette napragyogást
és jégkopogás helyett édes esőt
oszlik a gond is ha Veled megosztom
változik játékká minden
ahogy Veled felnövök lassan gyerekké
ahogy gyerekké nősz fel Te is Velem
Édes Bolondom! Édes egyetlen kicsi Társam!
Komoly Apám! Nevető Fiam!
Játszó Pajtásom! Ősz Szeretőm!
– egyedüllétemet megérted-e?
