az ég milyen kék a tetők felett
milyen fémes steril fényben ragyog
hideg csak a szemed csak a szemed
honnan figyel ez a nagy tisztaság
örökös nappal már csak a szemed
milyen magas a csönd az ideák
könyörtelen távolból fénylenek
mennyire megritkult a levegő
nem tud megélni benne már a kép
csak a szemed a kéklő semmiből
mégis hogy sugározza melegét
hová veszett el az a mozdulat
a kéz a száj és minden elhagyott
északi szél a ritka ég alatt
csak a szemed te vagy és én vagyok
te vagy és én és mégis őrület
ez a kék ég a fémes tisztaság
és minden elhagyott csak a szemed
mi világít ezen az égen át
