A csönd felől, a víz felől
szelíd sirályok jönnek.
Nekiütődnek árván és félszegen
örömeinknek. A partokon túl
penészes pincék ajtaja dől.
Gyöngyöznek hordók, éjjelek
Badacsony felől. Gyógyulna szívünk is
medreknek szegletén. De lehúz az iszap,
és hínárrá lesz a fény. Égtől a földig
fáj az élet, és fáj a ma. Fölemel
és mélyre taszít a lélek misztériuma.
Hévíz, Balaton-----világra kitárt ének.
Fodor András ül szótlanul, arca feszül
a mesziségnek. Fény és éjszaka.
Fény és éjszaka terít ránk eget.
A tenger elél sokáig. Végtelen képzelet.
