Fák, dombok, hegyek hajoltak föléd,
és meztelen patakok futottak,
álmokban megkísértettek,
bekerítve olykor
a lélek magányos zegzugait,
S a szó, az anyanyelvben
vadvirággá, könnyekké,
és sárrá változott.
Mint titkos dallamok
a távoli rengetegben,
csak öleltek, szorítottak napestig.
Aztán énekbe fogtál emlékszel -
angyalok ősi nyelvén szóltál.
