Lelkem megpihen,
mintha száguldó vizek fölött egy sziklán
lábam lóbálnám az áttetsző semmiben.
Lehunyt szemekkel is látok:
Te illeszted egybe az elemekre hullott
vízcsepp-világot.
és minden így lesz a helyén:
belesimulhatok végtelen kezedbe,
a világ legvégső peremén.
