I.
Amikor hirtelen megtorpan a szél,
s nem zörög az esőverte ág tovább,
szétnézhetünk, hogy mi merre szállt,
hiszen a helyén semmi sem maradt,
csak torlódott tova céltalan, míg az éj
átszáguldott a néptelen vasárnapon.
II.
Rendül a jelen, rombolódik a múlt.
Mindig a fákon kezdik, s mi megvolt eddig,
most gyökerestül fordul ki a földből.
Itt éltünk kezdeteink óta, s lehetünk valameddig,
ám a holnap ki tudja merre jár, ha egyszer
már így félrenéztünk, s elvesztettük nyomát.
