arcodban finom szoborvonás
napsugárra vetített fényóriás
azt hittem
tudom
mit adhatok neked
mit kérni tőled
sosem merek
s csak ülünk hát egymás mellett
szemünk néha még találkozik a messzi végtelennel
kezemben kezed -
pólusaimba átszivárog remegésed
