Regösök szavával a rög
hív most engem: szertelen
utolsó unokát. Örök-
re zeng névtelen énekem.
Egyedül már nem maradok,
ha szavam is elfogy végül.
Itt maradok társra várva
másoknak is menedékül.
...
Mert létem a talpraállás,
célom már a parttalálás.
Szavakba oldom régi testem,
szavakba mindent eltemettem.
*
Csak hangja cseng vissza néha
és mint napfény örök. Néma
szerelme szívemen dobban.
Megkapaszkodnék egy mosolyodban.
*
Ahogy a mező zeng együtt
velem, okkerül a búza.
A sárarany sugárban
a holnap hite a múltban.
Befelé nő, kifelé áll,
töpped bennem ez a táj.
Szakadt szó a ruhám.
...
