Amíg adhattam, folyton adtam
teli marokkal, számolatlan
verset, hitet, álmot, szerelmet,
mindennap, minden pillanatban.
Bár koldusok között nem érdem:
mindig csak adtam, sose kértem,
legfeljebb elnéző türelmet:
kegyekért nem kopott a térdem.
Most minden kincsemből kifogytam,
pazarlón szétszórt javaimból
csak annyit őrzök még titokban,
amennyivel e roncsot ímhol
az alvilági nagy vizen
holnap bírám elé viszem.
