Azt hittem, csak játék
bebarangolni a szeretet birodalmát...
Megríkattak emberek, helyzetek,
sírtam néha magam miatt is,
s már tudom, a szeretet
vetületeiben sose mérhető fel...
Szeretet helyett a szerelmet kerestem
— állandóan keverve a nehezen érthetőt —,
a nevezetlent, melyet mindenki jól-rosszul
felfedez, s minek szavára messzi utakra is elindul...
És így vetődtem a szeretet
hangtalan malmaiig, s tovább,
hol ostya lesz lisztből, és lágy kenyér:
és én voltam a kenyér...
És akkor ajándékba kaptam a szerelmet
- hogy majd megismerjem...
Építek egy jó erős malmot — mementónak,
s odaállítom a szerelem kapujába
játékként, s mire a vár újra felépül:
újból enyém lesz a szeretet
és a szerelem ritkán egyesülő birodalma.
