hogy véget
ért az álom:
hisz´ ma is
ugyanazt az
utat járom,
amit együtt
kezdtünk új
ösvényt nyitva
a rengetegben,
és hiába jöttek
mentek az évek
felettem,
- felettünk -
néha mindent
újrakezdtünk
egy-egy bukás
után, de soha
nem tévedtünk
el bután...
valami mindig
hívott, célt
adott - hol
te, hol én
voltam ott
ahol kellett,
és mindig
tellett rá
a szeretetből,
- a hitből -
hogy jó az út
amin járunk,
és ma sem
kényszeríthet
rá semmi,
hogy megálljunk!
