rovátkolják a csöndes esti fényt,
részekre osztják azt, mi oszthatatlan,
ki számon tarthat ennyi furcsa lényt,
csak az maradhat csöndben, aki félig
kívül van már minden részleten,
ki nem kereshet már önmagán kívül,
mert fönt is otthon – bár még idelenn –
csak vonalat húz, fest, majd összemázol
egy hibátlannak gondolt vázlatot,
és ismeretlen, lassú ritmikával
minden láthatót mégis összefog,
csak az láthat sötétben, és utána
észrevétlen megnő az este vászna.
