Nézd a fákat —
a teremtés élő szobrai.
Nézd a fákat —
egyenesek velem, veled,
az éggel szemben.
Nézd a fákat —
nem dacolnak az elmúlással,
csak állnak, csak várnak,
míg évszakok körhintáján
megérinti őket az elmúlás szele.
Csak merengnek, csak teremnek,
csak szépet hoznak az életbe
és tudják — minden télre
tavasz következik
és minden, minden változik.
Nézd a fákat —
sohasem harcolnak,
sohasem dacolnak
és létük végtelen...
