Csabai Andrea: Csak az ég...

Levetkőztek a fák,
ágaikról elröppentek
a madarak,
az avarban
kis sün mocorog,
bevackolja téli
álmát,
és az utolsó zizzenések
sóhajában
elszenderül.

Csak az ég őrzi még
a színeket.
Csak az ég marad
hűséges a tájhoz.

Dédelgeti minden pillanatát,
a tavaszi virágzáshoz.