nyár-tömeg,
nem bánt már
a szederjes vacogás,
és nem kergetek
felhőre festett sárkányt -
csak ülök nyíltszíni illatban,
cickafark,
darázs
és zöld dió
belém torpant terében,
úgy lélegzek,
mint aki időtlenül teheti,
mint aki szeret szeretni,
mint aki a mindenséget
veszi magához
akár az Utolsó Vacsorát.
