ez gondolat…
Hajnali séta, juharfák alatt.
Galambszárny rebben…
párák… permetek…
hullnak a fáradt, őszi levelek…
Aztán a munka… és már odabenn…
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám, mégse… nem lehet.
Megérezné a simító kezet,
felébred, s akkor én is ébredek.
Már reggel van, kinyithatom szemem.
Csak álom volt s egy szálló gondolat.
Egy gondolat, mely több, mint szerelem…
