Beköszöntött újra...
Cipeljük tovább
egy másik évben
terheinket.
Egy új dimenzióban,
Vagy mégsem?
Marad minden a régi?
Nem tanultunk meg
előre lépni,
csak remegve félni?!
Hogyan tovább?
Tudunk-e? Akarunk-e?
Merünk-e égni ...világot
megváltó lánggal?!
Mint régi történetekben
Ők, akik hittek a jövőben,
egységben, hitben...
Megalkuvást nem tűrő
becsülettel. Emelt fővel,
de... alázattal... Egy olyan
hazában, ahol a testvér
nem dobál sárral!
Hol nem érdek szül bizalmat!
Ahol látod a múltat
az öregek arcán...
S szemed megpihen arcuk
sok ezernyi ráncán...
Tudd: ez a te múltad is.
S a jövőd – engedd –
lássa meg gyermeked!
Érlelje népünk sorsát áldás,
Írja a hit, a szeretet
a jövő krónikáját.
És ne ünnepeljék
annak krónikását:
mert fontosabb annál
az egység,
hogy ami együvé tartozik,
ne hulljon szét!
