Minden nemzetet a saját nyelve tartja
életben, legyen az szerb, szlovén vagy horvát.
Ősatyáink nyelve, mint folyót a partja
kísér el bennünket évszázadokon át.
Úgy buggyan ki szánkon, mint a tiszta forrás,
ölelve, szeretve szeretőt, barátot.
Sose szégyelld, hittel valld az igazmondást:
– Tiszteld a más nyelvét – szeresd a sajátod.
Csak a nyelv segít, ha meg nem értenének,
ő tette érthetővé, naggyá ember-fajunk.
Saját anyanyelven édesebb az ének,
általa lélegzünk, vele megmaradunk.
Gregor Papuček fordítása
