Egy folyamatban élünk részletet.
Ahogy születtek csillagrendszerek,
s bennük az élet: fű, állat és ember,
úgy érik mindenben a pusztulása.
E képlet ellen lázad ösztönünk,
de megcáfolni nincs mivel az űrt,
ami rátelepszik az elmúlásra.
Még kapaszkodunk egymásba: a hit
életen túlra űzi vágyait,
ahol végtelen világunk a lélek,
ami nem kezdődött, s nem múlik el.
De hitünkkel már kétkedés perel:
az öröklétnek miért kellett élet?
