Sebestyén Géza emlékének
A mártír könyvek
mint középkori szentek,
a tűzhalálra vártak.
A betűk megfogták egymás kezét,
a páros oldalak párjukhoz simultak
s a tér felett a tehetetlenség
angyalai
leeresztették szárnyukat.
Vorsicht! Fauer!
Pattog a parancsszó
és feljajdulnak a könyvek.
Eléghet-e a gondolat
Gyúlékony anyag-e az eszme,
mely világokat feszít szét,
de megfér két könyvtábla között,
hófehér ingbe öltözötten?
Minden nem éghet el.
És nem égett meg az a kéz sem,
mely a tűzbe nyúlt egy könyvért,
s mint égő házból
gyermekét mentő anya,
kabátja alá rejtve,
szaladt vele a diák,
csattogtak léptei
a kormos utcaköveken.
Halállal nem gondol,
ki egy gondolatot ment.
Határok nem rettentik,
ki a történelemmel dacol,
s az embertelenség poklából
egy emberibb jövőbe visz át
egyetlen könyvet,
az igazság megmentett arcát.
