s cövekeit az éjszaka fölszedte,
és hegyet-völgyet formáiba önt
a fény, nincs ösvény, mely odavezetne,
ahol légváraid még állanak,
ahol nem döntött le minden falat
a jóvátehetetlen-tévedő
idő,
ahol még déli hegyoldalakon
lombsátort fon az élő nyugalom,
hajnalban, rezzenetlen fák alatt
neszez a gond, még formátlan szavak
fészkeiben, remél vagy nem remél:
köröz vesztett csaták
köveinél.
