Kulcsom van hozzád.
Minden éjjel lopódzom,
füstkarikák és italod mellé.
Hűséges álom ágyasod.
Nem beszélsz,
míg átlátszóra vetkőzöm,
mint holdfényben szellőrózsáid
kerítés tövében.
Lassan, szégyentelen.
Mit van takargatni
egy elmúlt életen?
Figyellek én is.
Tudom,
csak szükség, mi engedi,
a szertartást
fogadd.
Lélekópiumodat csepegtetem,
míg lassan virrad.
Kinyitsz,
megnézel,
visszazársz.
Megkésett ajándék,
Sosem volt ünnep után.
Holnap, mint kötéltáncos
háló nélkül, jövök.
Megint.
Bátran
vagy ostobán.
