járj be engem,
kérlek!
Lessél be minden sarokba,
hol
megtalált-elvesztett
őseim ujjlenyomatát
őrzi a mindent elmosó idő.
Vetkőztess csontig,
majd simogass rám
húst, bőrt.
Szavakból.
Sírok, de elhiszem,
nekem szólnak először.
Így lesz arcom,
mit élesen látsz.
A szív felett.
Mással nem téveszthető.
Körmeim szép, magas nyárfákkal
szegett utakat
rajzolnak hátadon
jelként,
merre indulj.
Ne nézz utánam,
ha elmegyek!
